5 tévhit, ami miatt az öngondoskodást önzőségnek érzed

Minél nagyobb nyomás alatt élünk, annál inkább szükségünk van arra, hogy időnként töltőre tegyük önmagunkat.

Sokan mégis nehezen veszik rá magukat, hogy (rendszeresen) tegyenek valamit önmagukért. Számos kifogást gyártanak, hogy miért is nincsen arra idejük, energiájuk, esetleg pénzük, hogy valami olyasmit csináljanak, amit csak és kizárólag a saját töltődésüket szolgálja. Nézzük meg milyen elvek és tévhitek állnak ennek hátterében!

1. A szüleinknek sem volt én-ideje, nekem sincs rá szükségem

Az Y generáció tagjai (a ´80-as évek végéig születettek) abban nőttek fel, hogy látták, hogy a szüleik élete nagyrészt a robotról szól. Annyira fontos volt a munka, hogy emiatt a szülő nem volt otthon karácsonykor, vagy nem tudott részt venni gyereke ballagásán. Ha volt is családi nyaralás, csak alkalmanként, nem kiszámítható módon. Azt láttuk, hogy szüleinknek nemhogy önmagukra, de sokszor még ránk sem volt idejük. Aligha láttuk, hogy szüleink belefeledkeztek egy izgalmas regény olvasásába. Jellemzően ennek az időszaknak a hobbijai nem az egyén töltődését szolgálták, hanem szinte kivétel nélkül volt gyakorlati hasznuk. Például a horgászat és a vadászat segített a család élelmezésében, a különböző kézimunkáknak is kézzel fogható hasznos eredménye volt (kötött pulcsi, függöny, terítő).

Több, legalább 3 generáció élt együtt vagy közel egymáshoz. Ebből adódóan a gyermeknevelés és háztartásvezetés terhe megoszlott a generációk között. Sokunk számára ismerős, hogy a mama sütött-főzött (munka mellett), anya meg mondjuk mosott és a bevásárlást intézte szintén munka mellett.

Ma már jellemzően egy munkavégzésre alkalmas korú nőtagja van egy háztartásnak, és bizony minden feladat rá hárul (gyereknevelés, háztartás, karrier, logosztika). Az okostelefont is minél sűrűbben és intenzívebben használod, annál többször kell töltőre dugni, igaz? Te is így működsz: minél több szerepben, minél magasabb nyomás alatt kell helyt állnod, annál több én-időre van szükséged.

2. Nem engedhetem meg magamnak, sokba kerül

Nem csak a tengerparti nyaralás, vagy a kozmetikus-fodrász-körmös nagy generál számít én-időnek. Az, hogy az ember sétáljon a naplementében, vagy kikölcsönözzön egy izgalmas, vagy ismereteit bővítő könyvet a könyvtárból, szinte teljesen ingyen van. A nagy generál is elvégezhető otthon, szerényebb költségvetésből. Egy szempillaspirál, egy doboz hajfesték vagy épp egy körömlakk vagy arcpakolás nem viszi csődbe a családi költségvetést, ráadásul ezek többször bevethetők.

3. Nincs időm magamra

Márpedig az embernek arra van ideje, amire szakít. Ennek a mondatnak az üzenete inkább az, hogy én nem tartom magam elég fontosnak ahhoz, hogy magammal foglalkozzam. Ez viszont a Te saját döntésed. Mégsem azt mondod, „hogy úgy döntöttem, hogy én nem vagyok olyan fontos, hogy...”

Ilyenkor érdemes megfigyelni saját magad: mennyi időt töltesz a tévé előtt, mennyit az okostelefont görgetve, mennyit olyan emberek társaságában, akiknek a közelében nem töltődsz, vagy esetleg egyenesen lehúznak. Napi 2-3 óra időt is lehet találni, ha alaposabban megvizsgálod a tevékenységeidet, és megfelelően priorizálsz.

4. Nincs szükségem én-időre, jól vagyok

Ha van autód, a gyár is 20-25 ezer kilométerenként javasolja, hogy elvidd nagy generálra. Ha szeretnéd, hogy hosszú ideig számíthass az autóra, akkor célszerű 10-15 ezer kilométerenként szervizeltetni. Van, aki szándékosan figyelmen kívül hagyja ezeket a karbantartási gyári ajánlásokat, mondjuk harmincezer kilométerenként viszi szerelőhöz a verdát, és tisztában van vele, hogy megnő a kockázata, hogy a kocsi megáll az autópályán és megrövidül az élettartama, hamarabb kell lecserélni. Az öngondoskodás is olyan, mint az autó fenntartása. Önmagadnak ugyanúgy gondos gazdája kell legyél, mint az autódnak. Az autó pótolható, Te viszont nem vagy az!

5. Nincs jogom a családomtól elvonni ezt az időt

Ez a tévhit a legalattomosabb, mind közül, mert ez általában tudat alatt munkál bennünk. Az Y generáció tagjai általában egy önfeláldozó anya mellett nőttek fel, és ez tudat alatt meghatározza a mindennapjainkat. Ahhoz viszont, hogy valamin változtatni tudjunk, a nulladik lépés, hogy felismerjük, azaz legyünk tudatában, hogy mit is csinálunk/érzünk. Nem gondoljuk végig, hogy mit csinálunk, azt pláne nem, hogy miért.

Mégis egyértelműen megfigyelhető tendencia, hogy amint lesz az embernek egy párkapcsolata, a baráti társaság és a hobbi háttérbe szorulnak. Gyermekvállalás után pláne. Persze, ez valahol természetes, hiszen akkor lehet kiegyensúlyozott gyermeket nevelni, ha érzelmileg elérhetők vagyunk számára. Azonban aki nem tud igazán önmagában elmélyedni a saját életében, az a gyermekei életében sem tud megfelelően jelen lenni. Tehát nemcsak jogod, hanem felelősséged is gondoskodni saját magadról.

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasol tippeket arról, hogyan lehet összehangolni számos női szerepünket, Szeretettel várlak a Kiegyensúlyozott Erős Nők facebook csoportomban.