5 tévhit, ami miatt az én-időt önzésnek érzed

5 tévhit, ami miatt az öngondoskodást önzőségnek érzed

 

abigail-keenan-99c5lrayxpq-unsplash.jpg

Minél nagyobb nyomás alatt élünk, annál inkább szükségünk van arra, hogy időnként töltőre tegyük önmagunkat.

Sokan mégis nehezen veszik rá magukat, hogy (rendszeresen) tegyenek valamit önmagukért. Számos kifogást gyártanak, hogy miért is nincsen arra idejük, energiájuk, esetleg pénzük, hogy valami olyasmit csináljanak, amit csak és kizárólag a saját töltődésüket szolgálja. Nézzük meg milyen elvek és tévhitek állnak ennek hátterében!

1. A szüleinknek sem volt én-ideje, nekem sincs rá szükségem

Az Y generáció tagjai (a ´80-as évek végéig születettek) abban nőttek fel, hogy látták, hogy a szüleik élete nagyrészt a robotról szól. Annyira fontos volt a munka, hogy emiatt a szülő nem volt otthon karácsonykor, vagy nem tudott részt venni gyereke ballagásán. Ha volt is családi nyaralás, csak alkalmanként, nem kiszámítható módon. Azt láttuk, hogy szüleinknek nemhogy önmagukra, de sokszor még ránk sem volt idejük. Aligha láttuk, hogy szüleink belefeledkeztek egy izgalmas regény olvasásába. Jellemzően ennek az időszaknak a hobbijai nem az egyén töltődését szolgálták, hanem szinte kivétel nélkül volt gyakorlati hasznuk. Például a horgászat és a vadászat segített a család élelmezésében, a különböző kézimunkáknak is kézzel fogható hasznos eredménye volt (kötött pulcsi, függöny, terítő).

Több, legalább 3 generáció élt együtt vagy közel egymáshoz. Ebből adódóan a gyermeknevelés és háztartásvezetés terhe megoszlott a generációk között. Sokunk számára ismerős, hogy a mama sütött-főzött (munka mellett), anya meg mondjuk mosott és a bevásárlást intézte szintén munka mellett.

 

cdc-f98mv9o6lfi-unsplash.jpg

 

Ma már jellemzően egy munkavégzésre alkalmas korú nőtagja van egy háztartásnak, és bizony minden feladat rá hárul (gyereknevelés, háztartás, karrier, logosztika). Az okostelefont is minél sűrűbben és intenzívebben használod, annál többször kell töltőre dugni, igaz? Te is így működsz: minél több szerepben, minél magasabb nyomás alatt kell helyt állnod, annál több én-időre van szükséged.

2. Nem engedhetem meg magamnak, sokba kerül

Nem csak a tengerparti nyaralás, vagy a kozmetikus-fodrász-körmös nagy generál számít én-időnek. Az, hogy az ember sétáljon a naplementében, vagy kikölcsönözzön egy izgalmas, vagy ismereteit bővítő könyvet a könyvtárból, szinte teljesen ingyen van. A nagy generál is elvégezhető otthon, szerényebb költségvetésből. Egy szempillaspirál, egy doboz hajfesték vagy épp egy körömlakk vagy arcpakolás nem viszi csődbe a családi költségvetést, ráadásul ezek többször bevethetők.

 

toa-heftiba-ks8i0hl5rpi-unsplash.jpg

3. Nincs időm magamra

Márpedig az embernek arra van ideje, amire szakít. Ennek a mondatnak az üzenete inkább az, hogy én nem tartom magam elég fontosnak ahhoz, hogy magammal foglalkozzam. Ez viszont a Te saját döntésed. Mégsem azt mondod, „hogy úgy döntöttem, hogy én nem vagyok olyan fontos, hogy...”

Ilyenkor érdemes megfigyelni saját magad: mennyi időt töltesz a tévé előtt, mennyit az okostelefont görgetve, mennyit olyan emberek társaságában, akiknek a közelében nem töltődsz, vagy esetleg egyenesen lehúznak. Napi 2-3 óra időt is lehet találni, ha alaposabban megvizsgálod a tevékenységeidet, és megfelelően priorizálsz.

 

4. Nincs szükségem én-időre, jól vagyok

Ha van autód, a gyár is 20-25 ezer kilométerenként javasolja, hogy elvidd nagy generálra. Ha szeretnéd, hogy hosszú ideig számíthass az autóra, akkor célszerű 10-15 ezer kilométerenként szervizeltetni. Van, aki szándékosan figyelmen kívül hagyja ezeket a karbantartási gyári ajánlásokat, mondjuk harmincezer kilométerenként viszi szerelőhöz a verdát, és tisztában van vele, hogy megnő a kockázata, hogy a kocsi megáll az autópályán és megrövidül az élettartama, hamarabb kell lecserélni. Az öngondoskodás is olyan, mint az autó fenntartása. Önmagadnak ugyanúgy gondos gazdája kell legyél, mint az autódnak. Az autó pótolható, Te viszont nem vagy az!

 

christelle-hayek-j1wm0mmld2k-unsplash.jpg

 

5. Nincs jogom a családomtól elvonni ezt az időt

Ez a tévhit a legalattomosabb, mind közül, mert ez általában tudat alatt munkál bennünk. Az Y generáció tagjai általában egy önfeláldozó anya mellett nőttek fel, és ez tudat alatt meghatározza a mindennapjainkat. Ahhoz viszont, hogy valamin változtatni tudjunk, a nulladik lépés, hogy felismerjük, azaz legyünk tudatában, hogy mit is csinálunk/érzünk. Nem gondoljuk végig, hogy mit csinálunk, azt pláne nem, hogy miért.

 

juliane-liebermann-o-rku3aqnsw-unsplash.jpg

 

Mégis egyértelműen megfigyelhető tendencia, hogy amint lesz az embernek egy párkapcsolata, a baráti társaság és a hobbi háttérbe szorulnak. Gyermekvállalás után pláne. Persze, ez valahol természetes, hiszen akkor lehet kiegyensúlyozott gyermeket nevelni, ha érzelmileg elérhetők vagyunk számára. Azonban aki nem tud igazán önmagában elmélyedni a saját életében, az a gyermekei életében sem tud megfelelően jelen lenni. Tehát nemcsak jogod, hanem felelősséged is gondoskodni saját magadról.

 

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasol tippeket arról, hogyan lehet összehangolni számos női szerepünket, Szeretettel várlak a Kiegyensúlyozott Erős Nők facebook csoportomban.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://thurzonora.blog.hu/api/trackback/id/tr9816172252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

studkell 2020.08.23. 08:21:16

"5 tévhit, ami miatt az én-időt önzőségnek érzed"

Nincs olyan szó, hogy önzőség. Önzés van.

"1. A szüleimknek sem volt-én ideje,"

Valószínűleg félregépelés, de: "szüleiNknek", "volt én-ideje".

Bogyó 2 2020.08.25. 23:04:23

Te jó ég! Ilyen marhaságokat már rég olvastam arról, hogy mi jellemezte a Kádár-korszak mindennapjait, azaz a 80-as évek végéig születettek gyerekkorát, szüleinek életét. A Kádár-korszakban a 70-es évektől az embereknek inkább több idejük volt mint manapság, s egyáltalán nem szorultak rá, hogy azért horgásszanak, vadásszanak, mert ki kellett egészíteni az élelmezést. Még, hogy nem volt jelen egy szülő a gyerek ballagásán, meg nem volt otthon karácsonykor. Senkit nem ismerek akinek a szülei ne lehettek volna otthon karácsonykor, ha nem olyan volt a munkája, ami miatt ma sem, pl. orvos, benzinkutas stb., pedig én ekkor voltam gyerek. A Rákosi-korszakban talán. de a 80-as években vagy pláne egy akkor születettnél??? A boltok amúgy a kádári világban vasárnap zárva voltak, manapság meg sokan dolgoznak ilyenekben is, emiatt is több idő volt.. Az élelmiszer kisebb választékú volt, kevesebb jó minőségű, kevés külföldi termék, de az éhenhaláshoz képest bő volt a választék és sokkal olcsóbb az átlagfizetéshez képest, ugyanúgy hobbiból horgásztunk mint manapság. Sokkal olcsóbb volt a könyv is és sokkal többet vettünk, nyilván nem volt net, azért is. De hogy ne lett volna ideje olvasnia egy átlagembernek? Akkor ki olvasta az olcsó könyvtár, a delfin meg a hasonló sorozatokat, ki vette meg a Búvár zsebkönyveket, rengeteg Jókai, Mikszáth, Fekete István stb. regény volt az otthonokban de ekkoriban volt sztár Szilvási Lajos, Berkes András, Moldova stb. és őket nem a gyerekek és nem is az értelmiség olvasta elsősorban, Moldovát talán igen. De a legnagyobb hülyeség, hogy több generáció élt együtt. A 80-as években??? Akkor kik laktak a panelekben, amelyeket a 60-as évektől húztak fel szerte az országban? Beköltöztek az idős nagymamák és nagypapák faluról a felnőtt gyerekeikhez az 50 négyzetméteres másfélszobákba? Nem, a többgenerációs együttélés jellemzően elkezdett megszűnni már az ötvenes években, pl a Dunaújváros, stb új iparvárosok kiépülésével, ahol az új munkáscsaládoknak új lakások épültek. De a panelek adtak nagy lökést, sokan költöztek be a városi munkahelyek miatt ezekbe, ekkoriban lettek tanácsi lakások, a tanácsoknál lakásosztályok működtek. A 80-as évekre gyakorlatilag megszűnt a többgenerációs együttélés a régi polgári nagy házakban, nagy lakásokban maradt ilyesmi, de az volt a kivétel, a falvakban is rengeteg új házat építettek, az ún. Kádár-kockákba is önálló fiatal családok költöztek szülők nélkül. Nyilván nem értjük ide azt, amikor a lebetegedő szülőt a gyermek magához veszi, de ez ma is létező dolog. A mi szüleink a 40-es években születtek, a 60-as évekre felnőtt , házas emberekké váltak, a 60-as, 70-es években születtek a gyerekeik, azaz mi. Legtöbbjük 30 éves korára már teljesen külön élt a szüleitől a saját lakásában, házában, az én szüleim is, és ez volt a jellemző. A 80-as években született gyerekek a 90-es években nőttek fel meg a 2000-es években, ők is többgenerációs családban éltek jellemzően? Ez meg már totál abszurdum.Elhiszem, hogy egy mai huszonévesnek a kommunista korszak egy maszlag, de ordító volt a különbség a Rákosi-korszak és a 80-as évek életviszonyai között, de a meghatározás szerint még a 90-es éveket is idevehetjük meg a 2000-eseket. Nem tudom a blogíró mikor született, de biztos, hogy nem az Y generáció tagja, ha ilyeneket ír. De akkor nem ártana művelődni, mielőtt valaki észt oszt.

thurzonora.blog.hu 2020.09.04. 22:51:04

@Bogyó 2: Kedves Bogyó 2!
'82-ben születtem, a szüleim 1935-ben és 1944-ben. Nálunk 4 generáció élt együtt egy kádár kockában évekig. Sok általános iskolás osztálytársamnál szintén több generáció élt egy fedél alatt. A férjem szintén a nagyszüleivel egy fedél alatt nőtt fel.
Két éve egy 1983-as születésű barátom esküvője kapcsán merült fel két éve, hogy a szülei sem neki, sem az öccsének a ballagására (ami már a rendszerváltás utánra esett) nem "tudtak" elmenni, mert virágüzletük volt.
Apám horgász válogatott tag volt, a család minden férfitagjába beoltotta a szenvedélyét. Anyám sokat kézimunkázott nekünk. Vidéki kisvárosban az utcánkban minden nő kézimunkázott. A barátaim szülei/nagyszülei szintén hasznos tevékenységekkel múlatták az időt. Viszont gyermekkoromban nem ismertem senkit, akinek air soft, paintball, vagy kangoo, zumba lett volna a hobbija. Akkoriban ilyen hobbikra nem is volt igény szerintem.
Anyám imádott volna olvasni, de én csak mesekönyvet láttam a kezében. Ellenben tévézés közben is pulcsit kötött.
A cikket nem azért írtam, hogy lehúzzam a Kádár-korszakot. Arra szándékoztam rávilágítani, hogy bár többségében az Y-generáció tagjai szüleikről másolták az "önfeláldozó (anya)" szerepet, azért ma már sok minden megváltozott, ezért van létjogosultsága annak, hogy másképp éljük életünket, mint szüleink.

thurzonora.blog.hu 2020.09.04. 22:56:36

@studkell: Kedves studkell! Köszönöm szépen az észrevételeket, javítottam:)

thurzonora.blog.hu

Friss topikok

Címkék

süti beállítások módosítása